-Ma is mész?
-Igen.
-Miért? Ez ilyen szokássá vált?

Szokássá vált. Nem pitizek. A kutyához sok mindenben lehet hasonlítani, de ebben speciel nem. Jól esik. Az elején tudtam, hogy úgyis csak egyedül sétálgatok. Utána megszoktam. Már nem zavar. Elsétálgatok fél órát naponta, elcigizgetek és gondolkodok. Mindig épp arról, ami jön. De jobb. Hiába cigizek közben sokat, kevesebbet köhögök. Kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, talán mert nem a meló az egyetlen napi rutin. Lehet, hogy legbelül egyfajta vezeklésnek indult, de egyre jobban tetszik. Jó lenne, ha újra tavasz lenne... :)

És lassan jönnek a pletykák. Nemsokára városszerte hírhedt erőszakoskodó és nőverő leszek. Mint anno Szaki is az lett. Akkor is azt mondtam, hallgassuk meg a másik felet is, addig nem alkotok véleményt. De kiállok én bárki elé: "A kezem mocskos, a lelkem tiszta!" Ezt fogom mondani, igen, hogy tény, egy mocsok voltam, gonosz, meg szemét, de nem vagyok se perverz, aki nem tud uralkodni a vágyain, se notórius nőverő.

Megrémültem, féltem, hogy voltam olyan ideges, hogy ütöttem, szánt szándékkal. A sírás kerülgetett, mikor a gondolat hatalmába kerített, hogy bántottam azt, akit szeretek. De úgy tűnik, létezik valami belső erő, ami ezt blokkolja. Egy cigi és megnyugszok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.